17.30-tól Magyar Hagyományőrző Kiállítás és Vásár nyílt a Művelődési Házban, majd 18 órától kezdetét vette az ünnepi előadás. Beszédet mondott Derzsi Ákos Bihar megyei szenátor, majd helyi fellépők, néptánccsoportok szórakoztatták a közönséget. 19 órakor fáklyás menet indult a Petőfi szoborhoz, ahol Szőke Ferenc idén januárban Magyar kultúráért-díjjal kitüntetett újságíró szavalt, majd Muraközi István Berettyóújfalu polgármestere és Demián Zsolt körzeti RMDSZ-elnök mondott beszédet. Az esemény koszorúzással zárult.
Muraközi István ünnepi beszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük:
"Méltó régi, nagy híréhez…”
Tisztelt Emlékező Margittaiak!
Hölgyeim és Uraim!
1848-ban a népek tavasza bontakozott ki Európában. Egy nagy közös akarat: a régi, megcsontosodott, elavult, ahogy ma mondanánk, az esélyegyenlőséget nélkülöző rend lebontása. Mindenhol más-más árnyalatban valósult meg, más volt a konkrét gyújtópont is. De a szikra mindenhol levegőhöz jutott, és a forradalmak tüze bejárta a kontinenst. A forradalmárok, majd a belőlük lett szabadságharcosok szabad, független, élhető hazát kívántak kivívni maguknak és az utónemzedéknek. Erre szólított fel Petőfi is, a fiatal forradalmár hevülettel a Nemzeti dalban: Talpra, magyar!
A megfontoltabb, a szabadságküzdelem vezéralakjává, sőt szimbólumává vált Kossuth pedig ekként foglalta össze a nemzet mindenkori tagjainak legfőbb feladatát: „A haza örök, s nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.”
Kedves Honfitársaim!
A mi mindenkori, közös otthonunk a Kárpát-haza. Az a természet adta egységes vidék, melynek évezredes határai még a világűrből is jól kivehetők. Itt leltek hazát őseink, és az évszázadok alatt sokan csatlakoztak a magyarsághoz. A 20. század nagy fordulatai, diktatúrái megtörték ezt az egységet. Szembefordították egymással a nemzeteket és a nemzetiségeket. A határmódosítások következtében sokan a szülőföldön váltak kisebbséggé. Mások pedig diktatúrák elől voltak kénytelenek elhagyni otthonukat, országukat. Az elmúlt évtized gazdasági válsága pedig megindította megélhetéssel összefüggő ki- és bevándorlást. Sokan, sokféleképpen válaszolnak ezekre a kihívásokra. Mi, magyarok, bihariak évtizedek óta egy dolgot teszünk: összekapaszkodunk és a közös hagyományokra támaszkodva közös jövőt építünk. Egyre nagyobb körben ünnepeljük közösen magyar kultúránkat nemzeti imánk születésnapján. A Himnusz költőjének, Kölcsey Ferencnek a jelszavával élve pedig a haza mellett a haladás útján is együtt haladunk tovább. Most és más ünnepnapokon is, és egyre határozottabban a gazdasági életben is. Közös fejlesztési programok és pályázatok, tematikus együttműködések önkormányzati, intézményi és civil területen.
Piac- és fürdőfejlesztés, útépítés, egészségügy, népművészet, testvériskolák, és még sorolhatnánk, hogy hány és hány területen találtuk meg a közös nevezőt.
De maradva a Kölcseynél, egy kérdés időről időre, főként a nehéz időszakokban előkerül:
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám kebledre,
S lettél magzatod miatt,
Magzatod hamvvedre?
Sokszor a veszély, a baj nem csak kívülről jön, hanem belülről is fakad. Sajnos ma is vannak, ahogy 1920-ban, 1945-ben és 2004-ben is voltak, akik nem értik, nem érzik, hogy a nemzet egysége minden honfitársunk elemi érdeke kell, hogy legyen. És azok a hatalmak sem értik, nem érzik, hogy az egységes Európa, vagy bármilyen nemzetközösség erejének letéteményesei az erős nemzetek. Mi, magyarok most is, mint oly sokszor az évszázadokban, erősek és egységesek szeretnénk maradni. Ezért vagyok most itt, és ugyanezért volt délelőtt nálunk, Berettyóújfaluban a Bihar megyei tanács elnöke is.
Kedves Barátaim!
1848-ban a forradalmi népek megtalálták egymást. Számos lengyel, délszláv, osztrák és német tábornok és honvéd küzdött a szabadságért. Aztán pedig sok magyar harcolt többek között Garibaldi oldalán Itáliában. Ők is abban hittek, amiben egy másik márciusi ifjú, Vasvári Pál, aki kijelentette: „Csak egy pártot ismerek: az igazságét”.
Hiszem, hogy mi, akik egymást keresve tekintünk a jövőbe, mind az egyetlen igazság pártján állunk. Meg akarjuk védeni hazánkat, otthonainkat. Nem engedünk a külső betolakodónak, és nem hagyjuk érvényre juttatni az ármányt és az árulást sem. Ma ott tartunk, hogy ismét mindannyian, egyszerre és együtt nyilvánítatunk véleményt, arról, hogy a magyar törvényhozás milyen irányba haladjon. Mert ez mindannyiunk életét érinti. A miénket is, akik a kis hazában élünk, és mindazokét, akik akár szülőföldjükön, akár a világ más pontjára sodródva, de a mai határokon kívül élik mindennapjaikat. Ez nemcsak egy szimbolikus lépés, hanem a tényleges, egységes népakarat kinyilvánításának az ünnepnapja lehet. Ma már nem fegyverrel kell a nemzet ellenségeivel szembeszállni.
Európa szabadságszerető népei, elkötelezett nemzetei most is, ebben is jó példával állnak előttünk. Újra megtaláltuk szövetségeseinket, mint ahogy 1848-ban is. Csak rajtunk múlik, hogy ezt a szövetséget jól használjuk-e, hogy mi magunk benne maradunk-e. Ha igen, akkor a magyar név mindig szép lesz. Méltó régi, nagy híréhez.
Így legyen!
További fotók a Margittai RMDSZ facebook oldalán.